A bachata tánc „..rendkívül érzéki hatást kelt…”, ezért sokan azért nem tanulják (bár tetszik nekik, sőt vágynak rá), mert azt majd csak a párjukkal együtt ..., és igen, valóban rendkívül érzéki hatást tud kelteni pont úgy, mint bármelyik, valódi szenvedéllyel táncolt másik táncstílus.

  A jelenkor bachata táncának, a közhiedelemmel ellentétben nem a csípőmozgás a jellemzője (az kialakul, mint minden serdülő lánynál mikor nővé válik, és az inkább a hastáncnál és a twerknél domináns) hanem, a két táncos közötti pozíciótávolság, illetve az ezzel a távolsággal való játék. Sokan, sokféle bachatát oktatnak. Lehet az dominikai, modern, sensual vagy akár urban; lehet autentikus vagy parti orientált…, de  a két táncos közötti távolság meghatározását a férfira testálják, s a nőknek (nagy kegyesen) csak annyi „szabadságot” engednek, hogy vagy táncol, vagy nem.

  A hölgyeknek megmutatjuk, miképpen lehet meghatározni a saját terüket, miképpen lehet ezt a teret biztosítani, oda csak azt beengedni, akit valóban be akarnak engedni és miképpen lehet onnan kitessékelni bárkit.
  A férfiaknak megmutatjuk, mit is jelent a valódi, elvárásoktól mentes páros tánc. Megmutatjuk, hogy az akaratukon kívül képesek valóban érzékelni, értékelni, elfogadni és alkalmazkodni.
  Majd együtt –mikor a fentiek tudatossá váltak- milyen csodákat lehet ezeken keresztül megélni, mikor nincs előre meghatározva ki vezet és ki követ. Így tesszük teljessé a mondatot, amely így hangzik:
  "A férfi vezet és alkalmazkodik,

a nő követ és változtat."

  Valójában ezt jelenti az a kijelentésünk, hogy a táncunkba beleszőttük a testbeszédet.